Zách Felicián magyar földbirtokos és katona 695 éve, 1330. április 17-én kivont karddal rontott a családjával ebédlő Károly Róbert királyra. Indítéka máig rejtély, feltehetően több tényező hatására, elkeseredésében vetemedett a korban egyik legfőbb bűnnek minősülő tettig.
Zách Felicián tekintetes nemes úrnak számított, ezt mutatja, hogy szabad bejárása volt a visegrádi királyi palotába, Klára nevű lánya pedig felvételt nyert a királyné udvarhölgyei közé. A király azonban nem bízott benne, hiszen sokáig egyik ellensége, Csák Máté hűséges követője volt. Károly Róbert ezért – miután megszilárdította hatalmát – számos címtől megfosztotta Feliciánt.
Miszlikbe aprították a merénylőt
A Képes Krónika szerint Zách ez után tört a király életére, 1330. április 17-én, húsvét utáni szerdán. A király feleségével és két fiával, Lajossal és Endrével épp a visegrádi vár alatti házban ebédelt, amikor egyszer csak Felicián, az akkor már deresedő halántékú nemes odalépett az asztalhoz és kirántotta kardját.
… a veszett kutya dühével hirtelen a királyra rontott; irgalmatlanul meg akarta ölni a királyt, a királynét és fiaikat
– olvasható a krónikában.
Károly Róbert jobb kezét könnyebben megsebezte, a királyné jobb kezének pedig négy ujját levágta. Rátámadt a fiúkra is, akiket két nevelőjük életük árán mentettek meg: mindketten halálos sebet kaptak, amikor a királyfik és az őrjöngő Zách Felícián közé vetették magukat. Végül a királyné alétekfogója, Sándor fia János fékezte meg a merénylőt.
… úgy rohant Felíciánra, mint valami vérengző fenevadra: csákányával keményen nyaka és lapockája közé csapott, átvágta és leterítette; most az ajtókon mindenünnen benyomuló királyi bajvívó vitézek rémes kardjaikkal ízenként vagdalták össze a nyomorultat, és összekaszabolták, mint egy szörnyeteget.
Egész családja bűnhődött Felícián tettéért.
Zách fejét Budára küldték, kezeit, lábait más-más városokba, de ez nem volt elég. A legbefolyásosabb országnagyok részvételével bíróság ült össze az ügyben, a május 15-én meghozott ítélet pedig harmadíziglen állt bosszút Felicián családján. Rettenetes példát statuáltak.
Egyetlen fiát és hű szolgáját ló után kötve halálra vonszolták, nagyobbik lányát lefejezték, annak férjét élete végéig börtönbe zárták. Gyermekeiket, Felicián unokáit száműzték, a rodoszi lovagokhoz küldték. Emellett „sok Felícián nemzetségbeli nemest lemészároltak”. A kisebbik lányát, Klárát megkínozták és megalázták.
Kivonszolták a királyi udvarban levő Klára nevű, gyönyörű szűz leányát is, orrát, ajkát oly kegyetlen elmetélték, hogy csak fogai látszottak; két kezéről is levágták nyolc ujját, hogy csak hüvelykei maradtak, félholtan utcaszerte több városban lóháton hurcolták, és a szerencsétlent ilyen kiáltásra kényszerítették: »Így lakoljon, aki hűtlen a királyhoz!«
Hogy Felícián miért tört a király életére, nem egyértelmű. Egyes beszámolók azt állítják, a férfi Klára lányán esett sértést akarta megtorolni, akit állítólag a királyné testvére, Kázmér herceg becstelenített meg, de ez nem valószínű. Az is elképzelhető, hogy Felicián kegyvesztettsége miatt próbált bosszút állni, esetleg egy király elleni összeesküvés része lehetett a merényletkísérlet. A kivitelezés módja azonban rendkívül amatőr volt, így feltehetőleg hirtelen felindulásból történhetett, nem egy gondosan kitervelt terv részeként.
The post Karddal rontott a magyar királyra a merénylő first appeared on 24.hu.